Utcazene
Dés László ismét dzsesszlemezzel indult turnézni
Népszabadság - Jávorszky Béla Szilárd - 2005. április 1.

A tavalyi, nagy sikerű Metszetek-turné után újabb dzsesszlemezt adott ki a nagyközönség által főként musical-, filmzene- és dalszerzőként ismert Dés László. Az Utcazene anyagát élőben elsőként március 19-én hallhatták az érdeklődők a győri Richter Teremben, és két hónap alatt további tizenegy városban - közte április 1-jén Budapesten, a Madách Színházban - mutatták-mutatják be. Ami garantált: elsőre mindenkinek szokatlan lesz. A lemezt hallgatva az ember könnyen elbizonytalanodik: ezt most komolyan vegye-e vagy sem.

Később persze leesik a számok humoros, ironikus volta. De nem fél, hogy sokan félreértik?
- Benne van a pakliban. Ez a lemez egy kísérlet, ha úgy tetszik, játék. Magam is hezitáltam, vajon érthető lesz-e a szándék, de a muzsikustársaim számára ez nem volt kérdés. Hiszen a játékosság, a humor a zenében is lételem. A felvételek nagy részét egy tavaly nyári londoni fellépéssorozat inspirálta. A Magyar Magic keretében a Covent Garden piactéren felállított színpadon négy napon keresztül játszottunk az ott elhaladó, sétáló embereknek. Kicsit izgultunk is előtte, hogy miként reagálnak majd, de azt kell mondanom, remekül sült el: ott tudtuk tartani a közönséget, sőt a négy nap alatt valóságos törzsközönségünk alakult, többször visszajöttek, és mi is remekül éreztük magunkat. Ez az élmény határozza meg a lemezen szereplő szerzemények felének a stílusát és hangulatát. Koncerten nyilván meglepetést fog okozni, hogy itt finoman minden idézőjelbe van téve, de az alapvető dzsesszes lüktetés, a játékmód, a témák és az improvizációk iróniája talán helyrebillenti ezt a furcsa megközelítést. Ez a stílus ugyanolyan magas színvonalú játékmódot követel a muzsikusoktól, mint a lemezen található többi darab, balladák és nagyobb ívű kompozíciók.

- Az előző albumhoz képest még egy dolog feltűnő: sokkalta többet szaxofonozik rajta.
- A Metszetek esetében magam is a keverésnél csodálkoztam rá, hogy keveset szaxofonozom a saját lemezemen. Egyszerre vettük fel a filmzenét és a CD-t. Ez egyfelől jó volt, mert utóbbit már valódi tét nélkül játszhattuk. Elővettük a filmben szereplő valamelyik egyperces motívumot, és megpróbáltuk dzsesszdarabként értelmezni. Ha nem sikerült, megnéztük másik irányból, ha pedig az egésszel nem lettünk volna elégedettek, akkor legfeljebb a fiókban marad. Másfelől viszont éppen azért, mert egy filmzenei motívumokból, témákból kibontott anyagról volt szó, sokkal inkább zeneszerzői attitűddel közelítettem hozzá. Ültem benn a stúdióban, irányítottam a felvételeket, és élveztem, ahogy a muzsikustársaim játszottak. Egyszóval úgy viselkedtem, mint egy zeneszerző és/vagy egy zenei rendező. Ezúttal viszont kifejezetten hangsúlyt fektettem arra, hogy a szaxofonjátékom domináns legyen minden darabban.

- A lemezen egyetlen nem saját szerzemény van rajta. Picit ki is lóg a többi közül.
- Épp ezért választottam. Amikor Snétberger Ferenccel duóban játszottunk, nagyon megkedveltem ezt a szerzeményét. Virtuóz, modern, bebopos ízű szám, és kellett a sok középtempójú vagy lassú darab mellé. Persze ezúttal más felfogásban, más hangszereléssel és más szerkezettel játsszuk el, mint két és fél éve a Double Invention című duólemezünkön.

- Az Utcazenén ugyanaz a szeptett szerepel, mint a Metszeteken. Tavaly is velük turnézott, idén is ezt teszi. Mégis mindenhol - lemez, plakát - az ön neve dominál.
- Én már inkább projektekben, zenei szándékban gondolkodom, mint együttesekben. Még ha a Metszetek-turné zenekarrá is avatta ezt a Fekete Kovács Kornél, Juhász Gábor, Balázs Elemér, Balázs József, Glaser Péter, Dés András és jómagam alkotta szeptettet. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy egy új zenei inspiráció legközelebb más hangszer-összeállítást kíván. Szabadon akarom hagyni nekik és magamnak is a lehetőséget, hogy bármikor bármerre léphessünk.

- A nagyközönség főként musical-, filmzene- és dalszerzőként ismeri. Vidéki koncertjeiken rendre 400-500 ember előtt lépnek fel, akik egy része vélhetően inkább A dzsungel könyvéből vagy az új Koltai-filmből hallgatna részleteket. Nem okoz ez időnként zavart?
- Nem. Bennem is van a koncertek előtt ilyen jellegű izgalom, de eddig kifejezetten jól fogadták. Még Kapolcson vagy Kecskemét főterén is, ahol pedig több ezer ember - részben rengeteg kisgyerekkel érkező szülő - zsúfolódott össze a színpad előtt. Szerintem kifejezetten jó, hogy azok, akik engem máshonnan ismernek, szeretnek, itt találkozhatnak egy olyan zenei világgal, amibe egyébként talán eszükbe sem jutna belehallgatni.

- Nem lenne érdemes néhány filmslágert dzsesszváltozatban is előadni?
- Felmerült már. Az 50. születésnapomra kaptam egy fantasztikus ajándékot, egy CD-t, amin a muzsikustársaim, barátaim a régi dalaimat adják elő standardként. Az egyiket Szakcsi Lakatos Béla dolgozta fel szólóban, egy másikat Fekete Kovács Kornél és csapata, egy harmadikat a Balázs Elemér Group, Babos Gyuszi, Bontovics Kati és így tovább. A felvételek többsége egyszerűen fantasztikus. De nagyon személyes ez a CD. Más formában esetleg lehetne készíteni hasonlót. Bár nehéz hozzányúlni valamihez, amit egyszer már megcsináltam. Jobban szeretem, ha mások értelmezik újra.